– Mama, varrsz nekem egy nyuszit?
– Örömmel. Ebből a barna plüssből jó lesz?
– Zöld nyuszit kérnék.
– Zöldet?! Van egy kevés világoszöld anyagom, de az nem lesz elég.
– Kérlek, Mama, zöld nyuszit szeretnék!
Mama elővett egy nagy csomagolópapírt, és elkezdett rajzolni.
– Jaj, Mama, nem rajzolt, hanem plüss nyuszit!
– Előbb elkészítjük a szabásmintáját – nevetett Mama. – Nézd csak! Papíron megrajzoljuk a nyuszi testrészeit, majd kivágunk minden darabot; amiből kettő van, azt duplán. Miből van kettő? A lábából…
– Meg a karjából!
– Így van. Másból nincs?
– Nincs.
A papírlapokat Mama ráfektette a zöld plüssre. Éppen elfértek rajta. Ebből is kivágta a darabokat, majd félbehajtotta, és a duruzsoló varrógéppel – Bence szerette ezt a hangot – körbevarrta őket. Minden darabon hagyott egy kis rést.
– Lyukas lesz a nyuszi karja? – ijedt meg Bence.
– Dehogy. Ezeken a lyukakon keresztül fordítjuk ki a részeket, hogy ki tudjuk tömni őket. Nem szeretnél lapos nyuszit, ugye?
Most fehér, habos anyagot vett elő Mama, olyan volt, mint egy puha felhő.
– Gyapjú. Télen hosszúra nő a barika szőre, de tavasszal már melege lesz tőle. Ezért a juhász lenyírja. Tömőanyagnak használjuk. Ha összesodorják, akkor fonal lesz belőle, abból pedig pulóvert kötnek. Mint a macis pulcsid.
Bence a komódhoz szaladt, és magához ölelte kedvenc pulóverét.
– Köszönöm szépen barika.
Miután feszesre tömték a nyuszi részeit, Mama kézzel bevarrta a lyukakat.
– Látod, nem lesz lyukas a karja.
Bence ámulva figyelte miként ölt formát a zöld plüss.
– Így ni! Már csak a füle van hátra. Te Bence, biztos jól számoltunk? Egy füle van a nyuszinak?
– Jaj, Mama! Nem jól számoltunk, két füle van.
– De elfogyott a zöld anyag. Mégiscsak legyen barna nyuszi? Abból van elég.
Tanakodtak, tanakodtak, végül úgy döntöttek, nem hagyják kárba veszni az eddigi munkát, csak a hiányzó fület szabják ki másik anyagból.
– Sárga legyen – jelentette ki Bence.
Mama levett egy színes anyagokkal telis-tele tömött nagy, fehér dobozt a szekrény tetejéről.
– Sárga… sárga, csak ez a pici darab sárga textilem van, nem elég egy fülhöz.
– Nagyon szép ez a sárga. Nem baj, ha kevés, majd egyik füle kisebb lesz.
– Ó, szegény nyuszi! Nemcsak más színű, de kisebb is lesz egyik füle. Ilyen felemás nyuszit!
– Csodás lesz, Mama! Ő lesz a Fülemás nyuszi.
– Nem fogják csúfolni a többiek?
Bence elgondolkozott.
– Majd azt mondja, hogy elment a mezőre répát keresni. De épp ott portyázott a gonosz farkas, aki rákiáltott: „Mész innen te kis vakarcs, ez az én földem!” De Fülemás nyuszi nem ijedt meg: „Nem megyek. Mindenkinek joga van elemózsiát gyűjteni.” A farkas dühösen felemelte hatalmas mancsát, és lecsapott vele. Pont a nyuszi bal fülét találta el, ami leszakadt. Fülemás nyuszi nem fakadt sírva, inkább gyorsan kikapart egy méretes répát a földből, és futásnak eredt. A farkasnak esélye sem volt; a nyuszi országos futóbajnok. Otthon Fülemás nyuszi megkérte Mamát, készítsen neki másik fület. De csak kevés sárga anyag lapult a doboz alján, így történt, hogy egyik füle kicsi és sárga.
Míg Bencének a szája, Mamának a keze járt, hozzávarrta a nyuszi lábait a testéhez.
– Vagy nem is! Azt meséli majd, hogy a dzsungelben kísérte haza a kisnyuszikat az óvodából, mikor megtámadta őket egy hatalmas T. rex. – Bence imádta a dinoszauruszokat. A kedves, növényevő Brachiosaurus a kedvence, de a gonosz szerepére a T. rex alkalmas. – Hatalmas fejét lóbálva letarolta a fákat, majd amint észrevette a kisnyuszikat, lehajolt hozzájuk, és félelmetes hegyes fogait kivillantva rájuk üvöltött: „Takarodjatok innen, vagy menten megzabállak!” A kisnyuszik rémülten szétszaladtak.
– De nem Fülemás – szúrta közbe Mama, miközben a nyuszi karjait rögzítette a testéhez.
– De nem ám! Fülemás visszakiabált: „Hagyod békén a kicsiket azonnal! Különben szörnyű haraggal sújtok le rád!”. A T. rex csak kacagott, és izmos farkával meglegyintette Fülemás nyuszi bal fülét. De ő nem sírt, nem törődött a fájdalommal, hátára vette az apróságokat, és hazaszaladt velük. Otthon Fülemás nyuszi megkérte Mamát, készítsen neki másik fület. De csak kevés sárga anyag lapult a doboz alján, így történt, hogy egyik füle kicsi és sárga.
– De Bence, Magyarországon nincs is dzsungel – így mama, figyelmen kívül hagyva, hogy dínók sem élnek már.
– Elutazott repülővel. – Bence gyakran járt ki a reptérre édesapjával, imádta nézni, ahogy a hatalmas gépmadarak dübörgő hanggal a magasba emelkednek.
Mama felvarrta a felemás füleket, és barna fonallal szemet hímezett a nyuszi arcára. Rózsaszín orrocska is került rá.
– Vagy tudod mit, Mama? Inkább mégis azt meséli, hogy elfogyott a zöld anyag, és csak kevés sárga anyag lapult a doboz alján, így történt, hogy egyik füle kicsi és sárga.
– Nem fogják kinevetni, hogy nem hőstett során veszítette el a fülét?
– Nem. Mindenki szeretni fogja, mert ő így különleges, a kicsi, sárga fél fülével.
Mama megfordította Fülemás nyuszit, és puha, bolyhos, kerek farkincát varrt neki. Elkészült Bence plüssfigurája, a dzsungel egyetlen fülemás nyuszija.