0
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11Egy másik gyerekkori álmomat megvalósítva 2023 végén elkezdtem rövid prózát írni.
Első írásom az Irodalmi Rádió téli pályázatán 3. helyezést ért el.
De szép vagy! prózám a Holnap Magazin 2024 februári pályázatán 2. helyezett lett.
Van még kedd című novellám az Aposztróf kiadó Szó-kincs 2024 antológiájában jelent meg, és került felolvasásra a könyvbemutatón.
A 2024-es Életmesék pályázat különdíját nyerte Öntöttvas című írásom.
Fülemás nyuszi című mesém az Irodalmi jelen pályázatán különdíjas lett.
Jól behűtött életünk novellám a Méltóságért alapítvány pályázatán 3. díjat nyert.
A Vikönyv pályázatán három alkotásom is nyomtatott megjelenést ért két külön kötetben, két komolyabb hangvételű: Macskamenta, Séta hármasban és egy vicces történet: Elek, a kerítő fenevad.
A Gödöllői irodalmi díj zsűrije shortlistre helyezte Míra című novellámat.
Az Illyés Gyula irodalmi pályázaton Megkopott köteteink című novellám 2. helyezett lett.
Maci a fán
A balerina. Rózsaszín, de nem a divatos fáradtrózsaszín; nem is rózsaszín tulajdonképpen, inkább pink. Tüllszoknyás pink balerina, giccses nagyon. Mindig mosolyogtak, ha azt hallották, hogy valami túl színes, giccses, akár egy karácsonyfa. Ők ketten azt vallották: ez így van rendjén, a karácsonyfa valóban legyen színes, zsúfolt, mi több: giccses.
De szép vagy!
Már megint nem vitte ki a kukát, és a szobája is hogy néz ki! Nevezhetnénk művészi rendetlenségnek is akár, csakhogy nincs benne semmi szép. Bár, mi tagadás, a koszos zokniba rejtett aszalt almacsutka meglepően eredeti ötlet. Ennyi az összes kérése a lánya felé: tartson rendet a szobájában, és vigye ki a kukát. Igazán nem nagy elvárás egy tizenhét éves lánytól. A konyhában is milyen kupit hagyott maga után: hideg, kék lében süllyedő Titanic-tál a mosogatóban, a fehér retek darabkák, mint megannyi lebegő jéghegy. („– Jack! – Rose!”) A konyhapulton fél karéj kenyér alszik kényelmes morzsaágyon. Némi csigába tekert szalámihéj koronázza meg a kompozíciót. Igazán bájos csendélet, érdemes lenne lefotózni, ha nem sietne ennyire.
Van még kedd
Ma nem kelek fel. Nem kezdem el színtelen mindennapomat. Csak a mindennapiért. Olyan sok volt már, annyi egyforma, céltalan.
A sok X. A negyedik nemrég. Akkor azt hittem itt a vége. Haha! Seperc alatt rájött még egy X; nincs különbség, sok volt eddig is, most még több. Mi marad, mit adtam tovább, amit csak én…, generációkon átívelő hírem viszi tovább a világ. Volt ilyen, letettem valamit?
Öntöttvas
Sosem volt gyűjtögető típus, inkább szelektálós, mindent kidobálós. Néha még olyan dolgoktól is megszabadult, amiről később kiderült, hogy mégiscsak hasznos lett volna. Mint a férje fél pár, egészen pontosan jobb, bakancsa. Hónapokig rakosgatta a páratlan lábbelit, míg egy kedd reggel bedobta a kukába. Két nap múlva a férje boldogan hozott fel egy bal bakancsot a szuterénből.
Jól behűtött életünk
Nyírjuk a füvet a harminc fokban. Jómagam a kerítésen innen, Józsi bácsi a szomszédban.
– Jó munkát! – köszönök át barátságosan.
– Jó munka nincs, csak hasznos – kacsint rám ráncai mögül.
Nem nagy a kert, a meleg miatt mégis fárasztó a meló. Félúton megállok egy szusszanásra. Átnézek. Józsi bácsi sörrel a kezében üldögél a bejárati lépcsőn. A hideg üvegre kicsapódott pára rácsöpög inas, dolgos kezére.
Fülemás nyuszi
– Mama, varrsz nekem egy nyuszit?
– Örömmel. Ebből a barna plüssből jó lesz?
– Zöld nyuszit kérnék.
– Zöldet?! Van egy kevés világoszöld anyagom, de az nem lesz elég.
– Kérlek, Mama, zöld nyuszit szeretnék!
Mama elővett egy nagy csomagolópapírt, és elkezdett rajzolni.
– Jaj, Mama, nem rajzolt, hanem plüss nyuszit!
– Előbb elkészítjük a szabásmintáját – nevetett Mama.